Próbáltál már ANYAKÉNT

érték- (és pénz!) teremtő, alkotó munkát végezni?
ÁLMOKat nem feladni, CÉLOKat megvalósítani?
Óhhh, jöjj, Gazdag, Szabad, Kreatív Élet!
De hogyan, a retkesfülű kismanóba..., ennyi gyerek mellett?!!!

2010. szeptember 28., kedd

Meglep-lak

Gyakran megoldatlan marad a mai fiatal felnőttek egyik fő problémája: Hogyan jussak saját lakáshoz, ha nincs pénzem, és nem is örököltem?

Nos, mindenre van megoldás, csak tudni kell hozzá "máshogy" gondolkozni. :)
Egy kedves ismerősöm nem hagyta annyiban a dolgot. Egy nagyon kreatív ötlettel állt elő, mellyel szándéka szerint lakást teremt pénz nélkül. Olvasd el a levelét, és lehetőséged szerint támogasd, hogy sikerüljön! :)

Kedves Barátom!

2010. szeptember 19., vasárnap

Második törlesztőrészlet

HősNőkblogok
Munkaviszony

- milyen ronda szó... Abszolút negatív rezgésű, legalábbis az én fülemnek, de  (még) nem vagyok szakértő, mint Manita... (de tőle most Te is megtanulhatsz olvasni a szavakból, számokból az őszi 1-1 napos  Névelemzés és számmisztika tanfolyamain - ez itt a reklám helye :) mert az én olvasómként még kedvezményt is kapsz, ha beírod a kupon kódom: ANYA678)

A fenti szót azóta sem találom szebbnek, mióta visszamentem tanítani, bár kétségtelen, hogy egyelőre jó, hogy van. A kérdés most az lett, hogy mennyi ideig... 

2010. szeptember 16., csütörtök

Első törlesztőrészlet

Avagy: "Tudod, mit tettem tavaly nyáron?"

HősNőkblogok
Bevallom töredelmesen, a nyár vége, ha már volt végre egy kis jó idő - elsősorban a pihenésről szólt, és csak másodsorban a munkáról (lásd lejjebb).

2010. szeptember 12., vasárnap

Jelentés a komfortzóna határain túlról

HősNőkblogok
Hej, de más innen a kilátás! Mármint az utazócirkusz karavánja ablakából... Merthogy utazom. Egyszerre több kocsin, hangzavar és kisebb káosz közepette, s most úgy érzem, kicsit bent rekedtem a "rácsos kocsiban"... Bár félig-meddig önszántamból szálltam fel rá, (döntésem okait részletesen ecseteltem korábban), nem szégyellem bevallani, hogy most, másfél hét tanítás után úgy érzem, elég messzire kerültem a komfortzónámtól. Most látom csak, mennyire átálltam agyban a vállalkozók közé. 

Érdekes mód az 'értékes életre nevelő tanár' szerep most annyira nem hoz tűzbe, mint 8-9 évvel ezelőtt... Pedig élvezem az órákat, mozgok én is sokat:), kedvesek a lányok, (kicsit lusták is, de ezt csak halványan írom le, hogy mert az hamar kiderült, hogy már az első napon teljes körűen lenyomoztak az interneten:)), kedvesek a kollégák, és nem szakadok bele a munkába. Szeretek tanítani, szeretem, hogy a fontos, az igazán fontos "életdolgaira" rávezetem a "maiifjúságot"... csak hát egyrészt kiderült, hogy már nem bírom a kötelező dolgokat... Minden önfegyelmemet össze kell szednem, hogy reggel fel tudjak ébredni, és összekészítsem a családot. Ki tudja, ha Palkónak nem kéne odaérni az iskolába, lenne-e elég motivációm...?  Másrészt  folyton piszkál a kisördög, hogy ezalatt az idő alatt mi mindent tudnék tenni a saját bizniszemben...